A Heldenplatzon található Új Hofburg egyik teraszáról – az épületből, amelyben Ön most éppen tartózkodik – jelentette be Adolf Hitler 1938. március 15-én Ausztria függetlenségének végét. Hatalmas, ujjongó tömeg tanúskodott arról, hogy sok osztrák lelkesedett Ausztria nemzetiszocialista Németországhoz való csatolásáért [„Anschluss“].1938. március 11-én az osztrák nemzetiszocialisták átvették a hatalmat az országban, március 12-én pedig bevonult a német Wehrmacht.

Ezzel kezdetét vette az üldözés és a terror mindenki számára láthatóan a nyílt utcán. A zsidókat nyilvánosan megalázták és bántalmazták.

Az itt látható rövid filmrészletet ezekben a napokban vették fel 1938 márciusában. Ez a tizenegy másodperces felvétel az egyetlen ismert mozgókép közvetlenül az úgynevezett „Anschluss“ utáni erőszakos cselekményekről. Zsidókat kényszerítettek arra, hogy az utcát takarítsák, akiket nevető tömeg vett körül. Nem volt ritka, hogy az áldozatok, az elkövetők és a nézelődők ismerték egymást.

A zsidó lakosság védtelen és kiszolgáltatott volt az erőszakkal szemben, a rendőrség az elkövetőket védte.

A zsidók voltak a nemzetiszocializmus központi ellenségei. Az antiszemitizmus már korábban is széles körben elterjedt volt. A diszkriminációt 1938 márciusától egyre inkább kezdték törvénybe foglalni. A nemzetiszocialisták azzal az állítással indokolták az intézkedéseket, hogy a „zsidók“ támadják az úgynevezett német „Népközösséget“ [„Volksgemeinschaft“].

A nürnbergi törvények által „zsidónak“ nevezett embereket számos joguktól megfosztották. A nemzetiszocialista világnézet az emberek egyenlőtlenségéből indult ki, amely„fajokra“ osztotta őket.

A lakosság lépésről lépésre hozzászokott az erőszakhoz, amely egyre inkább mindennapossá vált. A kezdeti jelmondatok és ideológia az 1938-as „Anschluss“ után tettekké váltak. Mint azonban itt látható, ezt nemcsak a nemzetiszocialista törvények tették lehetővé, hanem sokak tettei, illetve elmulasztott tettei. Az Ön előtt látható filmfelvétel felveti az egyén viselkedésének kérdését, ugyanis a nézelődők reakciói az erőszak és a megaláztatás részeit képezik.

Carl Zuckmayer író így írt ezekről a bécsi napokról:

„És minden ember arcnélkülivé vált, torz grimaszokra kezdtek hasonlítani: egyesek félelemben, mások hazugságban, megint mások vad, gyűlölettel teli diadalban. [...] A náci uralom első napjait Berlinben éltem át. Ezekhez a bécsi napokhoz azonban semmi nem fogható.“