Az 1918-ban kikiáltott demokratikus köztársaság mindössze 15 évig tartott. Ausztria 1933 és 1934 között diktatúrává alakult át.

Ön egy úgynevezett „spanyol lovas“, egy széthúzható és felállítható rendőrségi kordonrács előtt áll. A mögötte található falon, és tőle balra fényképek szemléltetik a kordonok használatát. 1933. május 1-jén is sor került erre, amikor megakadályozták a május elsejei felvonulásokat, és ezzel együtt korlátozták a gyülekezési jogot.

Már az 1920-es években is egyre több hang szólalt fel a parlamentarizmus és a demokrácia ellen. Sok politikus és a média is azt hangoztatta, hogy a demokrácia nem képes a problémák megoldására. A kompromisszumot gyengeségnek, az együttműködés szükségességét pedig akadálynak állították be. Ehhez társult, hogy a parlamenti pártok kevésbé voltak hajlandóak kompromisszumokat kötni. A politikai vitákat egyre inkább az utcán vívták meg.

1933. március 4-én jelentős esemény történt: egy parlamenti szavazást követő szoros küzdelem során a Nemzeti Tanács mindhárom elnöke lemondott tisztségéről, hogy pártjaikkal együtt képviselőként szavazhassanak. Az Engelbert Dollfuß kancellár vezette kormány ezt az alkalmat kihasználva megakadályozta, hogy a Nemzeti Tanács újra összeüljön, és a parlament úgynevezett „önkiiktatásáról“ beszélt. A törvényeket mostantól a kormány egyedül, a parlament nélkül fogadta el.

Ettől kezdve a demokráciát lépésről lépésre leépítették, az alapvető jogokat hatályon kívül helyezték. Újra bevezették a cenzúrát és a halálbüntetést, a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságot cselekvőképtelenné tették. A kommunista és nemzetiszocialista pártokat 1933-ban betiltották. 1934 februárjában a szociáldemokrata fegyveres alakulatok megpróbáltak fegyveres erővel harcolni a kormány ellen – sikertelenül. Közvetlenül ezután a Szociáldemokrata Pártot is betiltották.
A rendszer ellenfelei nyomás alá kerültek – sokan száműzetésbe menekültek, néhányan börtönbe kerültek.

A kormány nyílt célja a demokrácia felszámolása volt. Dollfuß 1933. szeptember 1-jei beszédében ezt nyíltan jelentette be:

„A liberális kapitalista társadalmi és gazdasági rend ideje, a marxista népelcsábítás ideje, a nép demagóg vezetésének és az abszolút párturalomnak az ideje lejárt. Mi szociális keresztény német államot Ausztriát akarunk rendi alapú, erős autoriter vezetés alatt. Vezér számunkra a hazaszeretet, vezér számunkra a hit, hogy Ausztria mindenek felett áll, amikor csak akar.“

1934 májusában új alkotmány lépett hatályba, amely hivatalosan is megpecsételte a demokrácia végét. A jobb oldali asztali vitrinben balra hátul az alkotmány egyik példánya tekinthető meg.

Az antidemokratikus eszmék az 1930-as években a politikában és a társadalomban egyaránt széles körben elterjedtek voltak. Európa-szerte totalitárius és fasiszta államok jöttek létre. Olaszországban például 1922-től Benito Mussolini vezetésével fasiszta államot hoztak létre, Németországban pedig 1933 óta Adolf Hitler vezetése alatt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt volt hatalmon.

Engelbert Dollfuß kancellárt 1934-ben egy nemzetiszocialista puccskísérlet során meggyilkolták, utána, 1938 márciusáig, Ausztria nemzetiszocialista Németországhoz való csatolásáig [„Anschluss“] Kurt Schuschnigg volt hatalmon.


Részlet ebből:
Die Trabrennplatzrede – Ansprache von Bundeskanzler Engelbert Dollfuß mit Prinzipienerklärung des autoritären Regimes am 11. September 1933, Österreichische Mediathek.