„A házalás és koldulás tilos!“ feliratú tábla felveti a kérdést, hogy a társadalom hogyan kezelte a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenséget. Az állam szociális ellátásaival kapcsolatos vitáiban ez a kérdés a mai napig központi helyen szerepel.

Az Első Köztársaságban a koldulás és a csavargás (tartománytól függően) tiltott volt. Az ehhez hasonló táblák célja a koldusok távoltartása volt.

Ebből indult ki a „koldusgép“ gondolata is, amelynek másolata itt látható. Ez az 1920-as évekbeli találmány soha nem került gyártásba. Az itt rekonstruált gépből egy érmét is ki lehet nyomtatni. Az érmén egy weblink található az Osztrák Történelem Háza online modern történelmi enciklopédiájához, amely néhány cikken keresztül a szegénység tematikájával is foglalkozik.

Az első világháború után a szegénység a társadalom nagy részét érintette. Az élelmiszer és a fűtőanyag hiánycikknek számított, a gyorsan terjedő spanyolnátha pedig ezrek életét követelte.

Az újonnan alakult Köztársaságnak meg kellett küzdenie a háború gazdasági következményeivel is, például a pénz elértéktelenedésével. A helyzet a schilling bevezetésével és a nemzetközi hitelekkel az 1920-as években valamennyire stabilizálódott.

Néhány városban, főként a szociáldemokrata „Vörös Bécsben“, ebben az időszakban épültek az első önkormányzati épületek. A luxusadó bevezetésével próbáltak a munkásoknak tisztességes és megfizethető lakásokat biztosítani. A LEGO-makettként ábrázolt Karl-Marx-Hof az egyik legismertebb önkormányzati épület Ausztriában.

Az 1930-as években a nemzetközi gazdasági válság Ausztriában is katasztrofális helyzetet idézett elő. Sokan elvesztették állásukat vagy kevesebb bért kaptak. A szociális ellátásokat csökkentették. Egyre többen éltek szegénységben. 1932-ben az állampolgárok mintegy 22 százaléka munkanélküli volt.

Ebben az időszakban az állami támogatás feltétele az úgynevezett „Heimatrecht“ [tartózkodási jog] volt – ez a szabályozás még a monarchia idejéből származott, és 1938-ig volt hatályban. Ez azt jelentette, hogy csak azon a településen kaphatott valaki támogatást, ahol tartózkodási joggal is rendelkezett. Ez arra a településre vonatkozott, ahol az illető születésekor édesanyja hivatalosan tartózkodott.

KÍgy azok, akik életük során elköltöztek a származási helyükről, nem részesülhettek szociális támogatásban. Az 1930-as években ez a városok lakóinak mintegy felét érintette.

Jobbra, a nagy, fából készült mángorló és a Spekulation nevű társasjátékot tartalmazó vitrin mellett, található egy másik vitrin. Ebben egy erősen eladósodott község Szegényügyi Tanácsának [„Armenrat“] pénztárkönyve látható, amelynek számtalan városi munkanélkülit kellett ellátnia. Fölötte egy keretben lóg az úgynevezett „Heimatschein“, amely az illető tartózkodási jogának meglétéről tanúskodott.