A törvény előtt minden állampolgár egyenlő. A születésen, nemen, rangon, osztályon, és hitvalláson alapuló kiváltság nem megengedett. Senkit nem érhet fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés.

Így hangzik a szövetségi alkotmány 7. cikkének első bekezdése a jelenlegi változatában.

Az alkotmány az állam alapelveit foglalja magában: az állam felépítését, valamint az intézmények, a jogalkotás és a bíróságok működését.

A parlamentben heves vita alakult ki az új állam alkotmányának megfogalmazása körül. A falon található vitrinben középen ehhez kapcsolódóan egy vázlatot is megtekinthet.

A vázlaton ceruzával végzett javítások láthatóak. Itt fény derül arra a bonyolult tárgyalási folyamatra, amelyet a parlamentben ülésező pártok folytattak egymással. Sok vitás pont volt, de ennek ellenére sikerült megegyezniük.

A vitrin jobb szélső oldalán található a Wiener Zeitung 1920. október 1-jei kiadása. Ebben hozták hivatalosan nyilvánosságra az alkotmány hatályba lépését. A dokumentum bal oldalán alul található az idézett 7-es cikk az egyenlő bánásmód elvéről.

Hans Kelsen jogásznak jelentős szerepe volt az új alkotmány kidolgozásában. Nagyméretű portréját szintén ebben a teremben, Ön mögött láthatja. Gyakran az „alkotmány építészének“ is nevezték. Álláspontja szerint a parlamentnek erős és központi szerepet kell betöltenie.

A parlament ne csak egy „szavazógép“, hanem különböző álláspontok megvitatásának a helye legyen – azzal a céllal, hogy olyan kompromisszumok szülessenek, amellyel lehetőség szerint minden párt egyetért.

Kelsen demokráciáról alkotott koncepciójának a központja a kisebbség és többség közötti kapcsolat volt: A demokrácia ugyanis eszerint nem azt jelenti, hogy csak a többségnek van szava, hanem a kisebbség, illetve az ellenzék álláspontját is figyelembe kell venni a döntéshozatali folyamatokban.

A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság létrehozása szintén Kelsenre vezethető vissza, ahol a független bírák ellenőrzik, hogy a törvények megfelelnek-e az alkotmánynak. Ausztria volt az első ország, amely bevezette a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságot.

Az alkotmányt 1929-ben módosították, s ennek következtében a szövetségi elnök pozíciója erősödött. Most már közvetlenül a nép választotta meg, és olyan döntési jogkörrel ruházták fel, amely eddig a parlamenthez tartozott. Ez Kelsen elképzeléseivel ellentétes volt.

Az alkotmány az 1934-es osztrák diktatúra felállításáig volt érvényben, majd 1945-ben lépett ismét hatályba. Máig érvényes, és az élő, dinamikus demokrácia kinyilvánításaként újra és újra aktualizálják.