Az 1919 februárjában tartott első választások fontos lépést jelentettek az újonnan alakult Köztársaság életében. Első alkalommal szavazhatott minden 20 év feletti női és férfi állampolgár. A Köztársaság célul tűzte ki, hogy a női és férfi állampolgárok egyenlő bánásmódban részesüljenek.

A 19. században a nők összefogtak, hogy kiálljanak a jogaikért. A női választójog a nemzetközi hálózattal is összekapcsolt polgári és szociáldemokrata nőmozgalmak legfontosabb követeléseinek egyike volt. Ez most megvalósult.
A két kép az első női képviselőket ábrázolja, akik a választások után bejutottak a parlamentbe: a bal oldali képen hét szociáldemokrata képviselő, balra elöl például Adelheid Popp látható. A jobb oldali kép a Keresztényszociális Párt képviselőit ábrázolja, akik közül egyértelműen kitűnik a fehér blúzt viselő Hildegard Burjan.

Adelheid Popp és Hildegard Burjan nagyméretű potréképei is ebben a kiállítóteremben csodálhatóak meg, amelyeket látogatása során később részletesebben is megtekinthet.
Hildegard Burjan zsidó családból származott, de áttért a katolikus hitre. Rendet alapított, amelynek célja a rászoruló nők támogatása volt.

Adelheid Popp munkáscsaládból származott, már fiatalkorában elköteleződött a Szociáldemokrata Párt mellett, a jobb munkakörülményekért harcolt, és a Bécsben alapított Arbeiterinnen-Zeitung szerzőjeként is dolgozott, amelynek egyben társalapítója volt.

A monarchia idején a nők nem vehettek részt a politikai életben. Ennek ellenére sok nő elköteleződött a politika iránt, amivel a börtönbüntetés és az üldözés lehetőségét is kockáztatták. Most azonban először adhatták le a szavazataikat, választott képviselőként pedig beleszólhattak a politikába.

Az Első Osztrák Köztársaság idején megválasztott női parlamenti képviselők – pártok szerint – különböző álláspontokat képviseltek. A Köztársaság kezdetén azonban pártokat átívelően dolgoztak együtt a nők élethelyzetének javításán.

Ennek egyik példája az 1920-ban hatályba lépő törvény, amelyet Hildegard Burjan, valamint a szociáldemokrata Anna Boschek terjesztett elő, és a női háztartási alkalmazottak helyzetét szabályozta. A jogszabály például a törvényes szabadsághoz és az éjszakai nyugalomhoz való jogot is biztosította a cselédek számára.

Az Osztrák Nemzeti Tanács női képviselői az Első Köztársaság idején számos elképzelésükkel ellenállásba ütköztek. A terhességmegszakítás büntetés nélküli végrehajtása, illetve a házassági jogra vonatkozó törvény reformja csak az 1970-es években lépett életbe. Más követelések viszont, mint például a férfiak és nők egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezése, a mai napig aktuálisak.

A nők arányát tekintve az első nyolc női képviselő a parlamenti képviselők öt százalékát jelentette.100 évvel később, a 2019-es választások után, az Osztrák Nemzeti Tanácsot 39%-os arányban képviselték nők.