Az egyenjogúságért vívott küzdelem: Sikerek és kudarcok
A Vorarlbergi Autonóm Nők 1985-ös „Liebesdienste: vorwärts oder rückwärts“ nevű társasjátékát az Orgon magazinban nyomtatták ki, és ki is lehetett vágni. A játék frappánsan és ironikusan mutatja be a klasszikus férfi és női szerepeket, hogy ezek által érzékenyítsen bennünket.
A társasjáték a nőmozgalmak második szakaszát képviseli.
A nőmozgalmak első hullámjának célja a 19. század közepétől a nők alapvető politikai és polgári jogaiért, például a nők választójogáért vívott küzdelem volt. Azonban ebből az időből a követelések nagyrészét sokáig nem teljesítették.
A második nőmozgalom az 1960-as évek végétől kezdve bírálta a nők mindennapi életben, a családban és a munkahelyen tapasztalható hátrányos megkülönböztetését. „A személyes egyben politikai“ jelmondat központi szerepet játszott. Fel szerették volna hívni a figyelmet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség igazságtalanságot jelent – akkor is, ha az zárt ajtók mögött történik – hiszen az egész társadalom számára ártalmas.
Az „Egyenlő jogok?!“ [„Gleiche Rechte?!“] című kiállítóterületen további tárgyakat talál, amelyek a különböző csoportok és személyek jogai iránti elkötelezettséget mutatják be.
A középen található videóállomáson arra invitáljuk Önt, hogy válasszon a különböző témák közül, és elmélyedjen bennük.
Az 1960-as évek vége óta egyre több egyén vagy csoport ellenállt az elnyomásnak és a hátrányos megkülönböztetésnek. Ezáltal a demokratikus játékszabályokat is megváltoztatták. Gyakran alkalmaztak olyan eszközöket, amelyek a nyilvánosság előtt is hatásosak voltak: Tüntetések, ülősztrájkok, utcaszínház, szórólapozás, virrasztások vagy plakátkampányok a köztereken. Így kényszerítették a kormányokat vagy a parlamentet, hogy foglalkozzanak követeléseikkel, és elérték, hogy számos megkülönböztetésre vonatkozó törvényt eltöröljenek. Sok esetben sikerült elérniük, hogy az államon keresztül olyan törvények szülessenek, amelyek proaktív módon védik a hátrányos helyzetű csoportokat.
Ezek a példák jól mutatják, hogy az emberi és alapvető jogok nem magától értetődőek, azokat ki kellett harcolni, és hogy a megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet újra és újra demokratikus eszközökkel kell megvívni.