Konfliktus helyett konszenzus: A szociális partnerség
Az itt látható játék az 1950-es éveket idézi. A Die klugen Staatsbürger nevű társasjáték célja, hogy összefogással közösséget építsünk. Mindenki segít, és egyaránt fontos: alkalmazottak, munkások, földművesek, orvosok, kézművesek és iparosok. Konfliktus helyett egyezségen van a hangsúly.
Az 1946-ban létrehozott szociális partnerségnek is ez a kiindulópontja, amely az osztrák demokrácia sajátossága. A munkaadók érdekképviseleti szervei – azaz a Osztrák Kereskedelmi Kamara és az Osztrák Agrárkamara – és munkavállalók érdekképviseleti szervei – azaz az Osztrák Munkaügyi Kamara és az Osztrák Szakszervezeti Szövetség – rendszeresen tárgyalnak a mindenkori kormánnyal annak érdekében, hogy kompromisszumokat kössenek a szociál- és gazdaságpolitika területén.
1945 után nem sokkal ez a négy szervezet aktívan beavatkozott a gazdaságpolitikába az infláció és a recesszió ellensúlyozásának érdekében. Az úgynevezett ár-bértarifa-megállapodásokban rögzítették a termékárakat és a béreket. Céljuk az volt, hogy a megélhetési költségeket és a munkabéreket összhangba hozzák egymással. Továbbá meg akarták akadályozni, hogy a kormány iránti bizalomvesztés és az Első Köztársaságban fennálló társadalmi megosztottság megismétlődjön. Elképzelésük az volt, hogy a tárgyalások által széles körű, a lehető legtöbb ember számára kedvező egyezségre jussanak.
A szociális partnerség a hatvanas és hetvenes évekhez képest mára veszített a befolyásából, de a kollektív szerződések vagy szakképzések tárgyalásakor még mindig fontos szerepet játszik. Kritizálják azonban a kevésbé átlátható döntések miatt, amelyekben csak néhány döntéshozó vesz részt, illetve amiatt, hogy a reformokat nem akarja megvalósítani. A szociális partnerség törvényileg nem szabályozott, informális megállapodásokon alapul.
A fehér kockák jobb oldalán, ahol a sztrájkolást hirdető plakát lóg, az ausztriai sztrájkokra vonatkozó statisztikák láthatóak. A Második Köztársaság idején Ausztriában nagyon kevés sztrájkot szerveztek, kevesebbet, mint bármely más uniós országban. Az egyetlen kivételt 2003-ban a nyugdíjreform elleni sztrájkok jelentették, amelyet a szociális partnerek nélkül hoztak meg.
A sztrájktól való tartózkodás napjainkban nagyon jellemző Ausztriára – nem utolsósorban a szociális partnerség erős pozíciója miatt.