Szisztematikus tömeggyilkosság: tárgyak a malý trostinec-i megsemmisítő táborból
A vitrinben a Malý Trostinec-ben meggyilkolt emberek személyes tárgyai láthatóak. A tárgyak a mai Belarusz Köztársaság területéről, Minszk közelében lévő tömegsírokból származnak.
Ezek különböző edények, egy fésű, két érme és egy gyógyszeres üveg – amely Bécsben előállított fájdalomcsillapítót tartalmaz. Az itt látható tárgyak az embereket utolsó pillanatukig kísérték.
1941 júniusában, a Szovjetunió elleni támadás után, a nemzetiszocialista állam célja már nem a lakosság elűzése, hanem a tömeggyilkolás volt. Megkezdődtek a koncentrációs és megsemmisítő táborokba történő szisztematikus deportálások – különösen Kelet-Európában.
A Malý Trostinec-be deportált zsidókat megérkezésük után – erre a célra előkészített gázteherautókban vagy golyó által az erdőben – azonnal meggyilkolták. Auschwitz-Birkenau után Malý Trostinec-ben gyilkolták meg a legtöbb osztrák zsidót.
Tíz konvoj, egyenként mintegy 1000 emberrel, indult közvetlenül Ausztriából Minszkbe vagy Malý Trostinec-be. A vonatok a bécsi harmadik kerület közepén található Aspang vasútállomásról [„Aspangbahnhof“]indultak. Az embereket teherautókon szállították az állomásra: A szisztematikus tömeggyilkosság minden szem számára jól láthatóan, fényes nappal kezdődött.
A zsidókon kívül a romákat és a fogyatékossággal élő személyeket is szisztematikusan deportálták és meggyilkolták. A lágerbörtönök, az üldözés és a gyilkosság áldozatai voltak – a rendszer ellenfelein kívül – az úgynevezett aszociálisok, homoszexuálisok, Jehova tanúi és a férfiak, akik megtagadták a Wehrmachtban való szolgálatteljesítést.
A nemzetiszocializmus tömeges bűncselekménye alapvetően kérdőjelezte meg az emberi civilizáció vívmányait és a nemzetiszocialista uralom megszűnése után egy nemzetközi együttműködés kialakulásához vezetett, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) formájában valósult meg. Ennek egyik első és legfontosabb lépése az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának írásba foglalása volt.